2009.11.20. 08:48
egyetemi polgár
A szavaknak azért van jelentése, hogy közlendőnket megragadhassuk a maga valóságában. Jelentős viták vívhatók arról, hogy egy adott jelentés miatt használt kifejezéssel megváltoztatható-e és hogyan maga a valóság, a szavak jelentéstartamának módosulása a gyakori használattal ezzel együtt világos: infláció volt, van, lesz.
A felsőoktatási szektorban jelentős az önigazolási kényszer, amiért jelentős az önhittség is. Függetlenül a valóságtól, a magyar egyetemek oktatói és hallgatói közösségében is van valamifajta elitizmus, bennfentes összekacsintás. Örökség ez, lényegében már Janus Pannoniustól, úgyhogy nem is várjuk, hogy majd ez a poszt ezen segít. Mégis - nemzetkarakterünk egy másik entitását megvalósítandó, elégedetlenkedünk, ugye - sikítunk: a magyar egyetemi oktatásba hallgatóként megjelenni nem kiváltság, nem eredmény, nem teljesítmény, hanem jelenség. Azon lehet vitatkozni, hogy egyes egyetemekre kevésbé könnyű bejutni, de ettől még nem lesz jobb: az egyetemi hallgatói (erről majd hamarosan, egy másik posztban) jogviszony elsősorban döntés kérdése. Nem emel ki. Nem tesz jobbá. Nem jelez. Nem orientál. Nem tesz polgárrá.
Ezért a TO-k és HÖK-ök bizarr világának az egyetemi proletariátus nevében üzenjük: felejtsük el az egyetemi polgárság kifejezést, mielőtt mielőtt arcunkba csap a valóság gumicsizmája. Ne használjuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az, hogy ez a polgárduma meg az elitkedés modorosság, tény, de nem a fent leírtak miatt.
