A közigazgatás és a jogi intézmények elképesztő mértékű rombolást képes végezni a magyar nyelvben. A megkezdett közszolgálati jogviszonnyal egyidejűleg elkezdődik a nyelvi képességek visszafejlesztése is.  Ugyanolyanná válik a beszélt nyelv és az írt szöveg, mint maga a munka: öncélú és monoton.

Ennek a közegnek volt (vagy van) minősített esete a hatvanas, hetvenes évek Belügyminisztériuma. Az operatív tisztek és ügynökök egy új világot alkottak és hozzá új nyelvet. Új szavak és kifejezések születtek, amelyet a piros vagy szürke robosztus csehszlovák írógépek ütöttek bele a mindennapjainkba.

Nem csak akkor, ma is mondják: valakinek a bizalmasa.  Nos, a „bizalmai viszony” semmitől sem áll távolabb, mint a bizalomtól. Ez nem mást jelent, mint a bűnös, a hatóság által megbélyegzett és elítélt kapcsolatot. Ha lehet, hagyjuk ezt a kifejezést a bémes urakra. Aztán alkalom adtán kellene egy rendszerváltozást csinálni majd a viselkedésben meg a nyelvhasználatban is. Addig is ezt a fordulatot ne használjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.